Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pablo Chavez Az Azusa úti ébredés

Az Azusa úti ébredés (1906-1909) tanulságai 

Kétségtelenül Isten szívében kezdődött el minden nagy ébredés, az Úr pedig az imádság terhét helyezte rá a hit embereire meg a Szent Szellem jelenléte utáni nagy éhséget. Ez a kettő a megkívánt fő tevékenység: az imádás és közbenjárás. A modern történelem legnagyobb ébredéseinek egyike történt meg a californiai Azusa Streeten. Az ott történt dolgok kicsi jobb megismerése felkészít minket arra, hogy megértsük, mi az, amit Isten fog hozni nemzeteinknek, amikor ránk bízza azt, hogy minden nemzetet megtanítsunk imádni a Nagy Királyt, ahogyan azt Ő megérdemli. Nézzük meg tehát, hogy mi történt Californiában 

Rony Chavez Apostol 

Pablo Chavez evangelista: Azusa street; a menny irányítása 

A múlt század elején egy esemény örökre megváltoztatta a modern kereszténység életét. Ott történt, ahol soha el nem képzelték volna: Los Angeles városában, az afrikai rabszolgák leszármazottainak fekete családjain belül, egy olyan ébredés, amit „azusa streeti ébredésnek” neveztek el, és eltartott 1906-tól 1909-ig. 

A hely, ahol az egész dolog elkezdődött, nem volt más, mint az Apostoli Hit néven ismert keresztény misszió romos épülete. Akik először gyülekezetek össze ezen a helyen, nem nagyon képzelték el azt, hogy minek lesznek a szemtanúi; kétség kívül a még meglepőbb az volt, hogy William Seymour, aki e megnyilvánulás vezetője lett, megérkezett erre a helyre, miután kiutasították ugyanazon Los Angeles más gyülekezeteiből, az általa hirdetett tanítás miatt. 

Seymour Charles Fox Parham, régi metodista pásztor tanítványa volt, aki kapcsolódott a megszentelődési mozgalomhoz, aki azt tanította, hogy a nyelvek adománya a pünkösdi áldás bizonyítéka. 

William pásztor egy Louisianaban születet, apái révén keresztyén környezetben felnőtt afroamerikai ember volt; a szülők Indianapoliszba költöztek William tizenéves korában, ahol egy többnyire fehérek által látogatott metodista gyülekezethez csatlakoztak. 

Az akkori és a későbbi Seymour közötti különbséget összegezve elmondható, hogy Seymour egy szelíd beszédű pásztor volt, a gyülekezetben inkább tanítóként ismerték, mint dinamikus prédikátorként. Mélyen szellemi ember volt, aki nagy hatást gyakorolt mindenkire, aki ismerte őt. 

Az ismert keresztény vezető, John. G. Lake mondta Seymourról: „nem hiszem, hogy a modern időkben lett volna még egy olyan ember, aki életében ilyen csodálatos áradatot kapott Istentől, amit kiárasztott erre a kiválasztott emberre, mégpedig annyira, hogy a pünkösdi igazság ereje és dicsősége végigsöpört az egész világon”. 

Az ellenoldal, a kritikusok úgy írták le Seymourról, mint egy  „koszos, gallértalan, tanulatlan” embert”, ennek ellenére tagadhatatlan a hatékonysága, mint az ébredés kezdeményezőjének és vezetőjének. Az Apostolic Faith, az azusa streeti időszakos kiadványban írt cikkéből mindenestre kitűnik, hogy szembehelyezkedett a mozgalom teológiai és történeti kihívásaival, amelyek kirajzottak a gyülekezetéből. A Christian History folyóirat mindenesetre beveszi Seymourt „a 20 század legbefolyásosabb tíz keresztény vezetője közé”.

Az Azusa street a világban 

A mozgalom elterjedt az egész világon az azusa streetet megjártak szolgálatai által, akik ott kapták meg a pünkösdi áldást. Ezek közé tartozott: G.B.Cashwell (Egyesült államok déli része), C.H.Mason (Isten Egyháza Krisztusban), William H. Dueham (Chicago, Egyesült Államok közép-keleti része és Kanada), Mary Rumsey (Korea), A.H.Argue (Kanada) és John G. Lake (Dél-Afrika).  

Sokkal később, voltak olyan emberek, akiket közvetett módon ért el az azusa streeti hatás; akik elvitték a pünkösdi üzenetet és tapasztalatot az egész világra. Ezek közé tartozott Thomas Ball Barratt (Kelet-Európa és Nagy-Britannia), Daniel Berg és Gunnar Vingren (Brazilia), és Ivan Voronyev (Oroszország és a szláv népek). 

Az első pünkösdi felekezetek az Egyesült Államok déli részén jöttek létre, ahol nagyszámú követőkre találtak a nép körében. E felekezetek többsége 1900 előtt alakult. Olyan gyülekezetek kapcsolódtak ide, akik vágyódtak a pünkösdi tapasztalatra, mint harmadik áldásra, az üdvösség és a teljes megszentelődés kiegészítéseként. Ezek közé tartozott az Isten Egyháza Krisztusban (Memphis, Tennessee), a Pünkösdi Megszentelődés Egyháza (Észak-Karolina), az Isten Egyháza (Cleveland, Tennessee), a Szent Egység Egyháza (Észak-Karolina), és a Szabad Pünkösdi Baptista Egyház (Észak-Karolina).  

Történelmi örökség 

A legjelentősebb örökség,m amit az azusa streeti ébredés ránk hagyott, az a Szentléleknek az egyház által rég elfeledett ajándékainak a helyreállítása volt. A századok során a nyugati egyházak, a római katolikus és a protestánsok egyaránt, elfogadták azt a látást, hogy a Szentlélek ajándékai megszűntek az „apostoli kor” lezárásával. 

A pünkösdiek voltak az első keresztények az ősegyház óta, akik összekapcsolták a Szentlélek keresztségét a nyelveken szólással. 1901 előtt a megszentelődési és a Keswick-mozgalom csoportjaihoz tartozó emberek ezrei különböző bizonyítékokkal erősítették meg azt a tényt, hogy megkapták a Szentlélek keresztségét, amelyek értéket adtak a tapasztalatuknak.  

19088 után a pünkösdiek a kezdeti bizonyíték kifejezést választották arra, hogy leírják azt a formát, amit pünkösdi tapasztalatnak értettek. Ez azt jelentette, hogy a Szentlélek más ajándékai is bizonyító erejűek, de mégis a nyelveken szólásnak kell először megnyilvánulnia, ahogy az történt az ApCsel idején  is. A tapasztalatnak érvényességet adó és alkalmazott fő hivatkozási az ApCsel 2 volt, a mozgalom innen kapta a pünkösdi elnevezést. 

A következő részben elmélyülünk majd más örökségekben is, amit az azusa streeti ébredés hagyott a ma keresztényeire, amelyeket anno annyira kritizáltak és megbélyegeztek.  

(spanyolból fordította Szabó Levente Gábor, 2009 február 3.)    

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Elérhetőség

Benjamin T

Az Úr áldása legyen rajtatok!

benjaminszb3@gmail.com



Archívum

Naptár
<< Október / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 15836
30 nap: 880
24 óra: 31