Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kenneth E. Hagin: Helyes és helytelen gondolkodás

Helyes és helytelen gondolkodás

 

Róma 10:8-10
De mit mond? Közel van hozzád az Ige, szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

Az, hogy miben hiszünk, annak az eredménye, ahogyan gondolkodunk. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül hiszünk is. Ha helytelenül hiszünk valamit, helytelen lesz a megvallásunk is. Másszóval, helytelen lesz a beszédünk. Minden a gondolkodásunkon múlik! Isten Igéje azonban azért adatott nekünk, hogy kiigazítsa a gondolkodásunkat!

Jézus azt mondta a Márk 11:23-ban: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

Nem tudunk helyes megvallásokat tenni addig, amíg nem gondolkodunk helyesen. A gondolkodásunknak összhangban kell lennie Isten Igéjével, mert a hitünk nem állhat fölötte annak a tudásszintnek, amire szert tettünk az Igéből. A Bibliának nagyon sok mondanivalója van az elméről.

Péld. 3:5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad ÉRTELMÉRE [elméjére] pedig ne támaszkodjál.

2 Kor. 10:5
Lerontván OKOSKODÁSOKAT és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden GONDOLATOT, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.

Róma 12:2
És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti ELMÉTEKNEK megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Az elménket úgy újíthatjuk meg, hogy Isten Igéjét tanulmányozzuk. A Biblia azt tanítja, hogy a „Krisztus értelme” legyen bennünk. (1 Kor. 2:16) Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a Krisztus értelme legyen bennünk: ha tanulmányozzuk az Ő Igéjét, hisszük a szívünkben és az alapján cselekszünk.

Isten Igéje azt is tanítja, hogy csak azokról gondolkodjunk: amik igazak, amik tisztességesek, amikigazságosak, amik tiszták, amik kedvesek, amik jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret.(Fil. 4:8) Isten Igéjének tehát nagyon is sok mondanivalója van az elméről!

 A gondolatok két különböző forrásból születhetnek. Azok a gondolatok ugyanis, amik az eszünkbe jutnak, nem mindig az elménkből származnak. Az ördög sok olyan gondolatot plántál belénk, ami rajtunk kívülrőlered. Ez az egyik forrás. Az Istentől származó gondolatok természetesen a bensőnkben keletkeznek. Ezek a szellemünkön keresztül jutnak az elménkbe.

Ha az imádságon, az elmélkedésen és az Ige tanulmányozásán keresztül szoros kapcsolatban maradsz az Úrral, meg fogod tanulni, hogyan különböztetheted meg a gondolataid forrását. A gonosz gondolatok természetesen az ördögtől származnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten szeretet, és a szeretet nem gondol gonoszt, nem hallja meg és nem látja meg a gonoszt. Az ilyenfajta gondolatok Istentől vannak.

gondolkodásra vonatkozó igeversekből a legtöbb keresztény csupán a dolog negatív oldalát érti meg, (bár egyaránt van negatív és pozitív oldala, a pozitív oldal a fontosabb.)

Például, ha valaki a „megvallást” említi, a legtöbben a bűnök, a gyengeség, a kudarc megvallására gondolnak. A Biblia azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1:9)

Isten Igéjének azonban sokkal több mondanivalója van a megvallások pozitív oldaláról, mint a negatívról. Ha az emberek ezt megértenék, nagy változást hozna az életükben és a gondolkodásukban. De a megvallásoknak csupán az egyik oldaláról hallottak prédikációt – a negatívról. Ezért aztán csak a negatív oldalt gyakorolták: a „ne tedd”-oldalt.

Pál azonban a következőt írja a Róma 10:9-ben: „…ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról…” Ez nem a bűnök megvallására utal, és nem is a gyengeségek megvallása. Sokkal inkább Jézus Krisztus uralmának a megvallása. Ez az igerész így folytatódik: „…és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”

Ez nem negatív megvallás, ez egy pozitív megvallás! A kereszténységet tulajdonképpen a „nagy megvallásnak” nevezik. A Zsidó 3:1-ben az áll, hogy a mi „hitvallásunk” – néhány bibliakiadás széljegyzete szerint „megvallásunk” apostolára és főpapjára figyelmezzünk.

Mit is jelent a megvallás szó:

  • kijelentése és megerősítése annak, amit hiszünk
  • bizonyságtétel arról, amit tudunk
  • tanúskodás egy igazság mellett, amelyet elfogadtunk

Fontos, hogy úgy cselekedjünk, ahogy a Zsidó 4:14 buzdít minket, és „…ragaszkodjunk hitvallásunkhoz[megvallásunkhoz].

Az is elengedhetetlen, hogy folyamatosan megvalljuk a megváltásunkat a sátán uralma alól, és hogy megvalljuk: soha többé nem hatalmaskodik felettünk a kárhoztatás, a félelem vagy a betegség által. A megvallásaink a sátán vereségét jelenti. Jézus legyőzte az ördögöt, több mint kétezer évvel ezelőtt. Annak azonban, amit Jézus jogi szinten elvégzett értünk, lételemmé, élő valósággá kell válnia az életünkben. A megváltás gyakorlati oldala az, aminek valósággá kell válnia az életünkben. Soha nem értjük meg Isten Igéjét, amíg nem látjuk tisztán a megváltás két különböző oldalát: a jogi oldalt és a gyakorlati oldalt.

Íme, egy példa a megváltás jogi oldalára: Gyakran imádkozunk így: „Istenem, váltsd meg ezt az embert”, vagy: „Istenem, gyógyítsd meg azt az asszonyt.” Pedig Isten oldaláról nézve már meggyógyult és megváltást nyertek ezek az emberek. Vagyis, Isten kiengesztelődött a világgal Krisztusban. Jézusnak nem kell újra meghalnia, hogy bárkit is megváltson. Egyszer már meghalt, igaz? Többé nem kell a vérét ontania. A megváltás jogi oldalát tekintve, Isten már mindent megtett, amit kellett, hogy biztosítsa a megváltásunkat!

Ha valaki pusztán a megváltás jogi oldalával foglalkozik, és csakis azt tanítja, az emberek ebből semmit nem fognak megtapasztalni az életükben. Amit tanítanak, az jogi értelemben helyénvaló, a hívők azonban hideggé, halottá és vallásossá válnak, mert a megváltásnak csak az egyik oldalát tanították nekik, és így a megváltás nem vált élő valósággá az életükben.

Másrészt viszont, ha kizárólag a gyakorlati, a megtapasztalásokon alapuló oldalát tanítják a megváltásnak, az vad fanatizmust és szélsőségeket eredményez. Ha tehát egy szolgáló pusztán a gyakorlati oldalról prédikál, az emberek Isten Igéjén kívüleső megtapasztalásokat fognak keresni. (A kettő között egyensúlyt kell találnunk, hogy élvezhessük mindazt, amit Isten törvényesen biztosított számunkra a megváltásban.)

Mindaz, amit az Úr törvényesen megvásárolt és megszerzett a számunkra, akkor válik valóságosan is a sajátunkká, ha szívünkből hisszük Isten Igéjét és a szánkkal megvalljuk, hogy igaz, és hogy az a miénk.

A megváltás e két oldaláról olvashatunk például Pálnak a római keresztényekhez írott levelében. A Róma 10:8-ban Pál a következőt mondja: „…a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” Sehol az Ószövetségben nem találunk ilyen kifejezést, mert az ószövetségi ember számára nem volt elérhető a megváltás megtapasztalása úgy, amint nekünk ma. Nem is igazán értették az eljövendő Messiásról szóló próféciákat! Még a négy evangéliumban sem látjuk körvonalazódni a megváltást, amit Jézus hozott, hiszen addig nem volt elérhető az emberek számára, amíg Ő a földön volt. Jézus megbocsátotta ugyan a bűnöket, mi viszont sokkal többet kaptunk a megváltásban, mint csupán a bűnbocsánat – mi „új teremtmények” lettünk! 

A megváltás csak azt követően vált elérhetővé, hogy Jézust keresztre feszítették, feltámadt a halálból és az Atya jobbján leült a trónra. Ez azt jelenti, hogy az új szövetség nem lépett addig hatályba, amíg az újszövetségi főpapság fel nem állt. Jézus az Új Szövetség Főpapja!

Egyesek ezt nehezen értik meg, mert úgy gondolják, a megváltás már Jézus földi életében érvényben volt. Ez azonban nem így van. A megváltás akkor még nem volt érvényben. Néhányan azok közül, akik akkor a földön éltek, elnyerték ugyan a bűneik bocsánatát, de az új szövetség alatt sokkal több adatott nekünk, mint pusztán a bűnök bocsánata. Nekünk az újjászületés adatott, és az újjászületés által új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban.

Ha valaki vétkezik az újjászületése után, nem szükséges újra és újra újjászületnie. Egy ember csak egyszer születhet újjá, bűneinek bocsánatát viszont nagyon sokszor elveheti, köszönet érte Istennek. Egy kereszténynek, aki bűnt követ el, a következő ígéret áll a rendelkezésére: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket…”
(1 János 1:9)

Amint korábban már idéztük, a Róma 10:9-10 azt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztott Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra…” Amikor a bűnösök Isten Igéjét hallják prédikálni, az kiigazítja a gondolkodásukat. Az Ige rávilágít arra, hogy elveszettek, hogy bűnösök, hogy nem képesek üdvözíteni önmagukat, hogy képtelenek megigazítani vagy megváltani saját magukat.

Egy bűnös embernek egyszerűen a következőt kell mondania Istennek: „Drága Istenem, elismerem, hogy bűnös vagyok, és nem tudom megváltani magamat. A Te Igédből tudom, hogy képtelen vagyok magamat igazzá tenni, de köszönöm, hogy Te szeretsz engem és elküldted az Úr Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem. Az Ő megigazulása által a megváltás elérhetővé vált számomra. Hiszem, hogy Jézus meghalt a bűneimért a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Ő feltámadt a halálból az én megigazulásomért. Megvallom, hogy Jézus az én Uram és Megváltóm.”

Ha ezt tesszük, akkor az Ige szerint gondolkodunk, és abban hiszünk, amit a Biblia mond. A megvallás pedig megteremti az üdvösség valóságát az emberi szellemben.

Óriási különbséget jelent, hogy miként indul a keresztény életünk. Ha például az ember gondolkodásmódja, hite és megvallásai már elejétől fogva helyesek, sokkal kevésbé lesz ingadozó és labilis a keresztény életútja. Ha viszont nem kap megfelelő tanítást, az ördög kihasználja a tudatlanságát, legyőzi és kirabolja mindabból, amit Isten már megtett érte. Mert ha nem ismeri Isten Igéjét, és nem tudja, miként ragaszkodjon a hite megvallásához, az ördög annyira eltorzíthatja a helyzetét, hogy úgy érzi, még üdvössége sincs. Azután, ha egy frissen megtért keresztény apróbb hibákat követ el, az ördög azonnal a fülébe súgja: „Nos, szépen vagyunk, látod, nem megy ez neked, úgyhogy jobban teszed, ha már most feladod!”

Ugyan ez a helyzet a gyógyulással kapcsolatban is. Ne feledd, a megvallás a sátán veszte. A Zsidó 4:14 azt mondja: Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (Vagyis mondjuk mindig ugyanazt.) Mit is jelent ez? Olyan nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia. Ő ott van, hogy képviseljen minket az Atyánál. Jézus a következőt mondja:Meghaltam értük. Elvettem a bűneiket. Megváltottam őket. Bűnné lettem az ő bűnük miatt, hogy ők Isten igazsága lehessenek énbennem. Elvettem a gyengeségeiket és elhordoztam a betegségeiket. Kiszabadítottam őket a sötétség hatalmából. Újjá teremtettem őket. Ezt mondja Jézus az Ő Igéjében. Ez az igevers a görög nyelvű eredeti szövegben szószerint s következőképpen hangzik: ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindig ugyanazt mondjuk. Tehát ilyen legyen a megvallásunk!

Megvallásaink vagy bebörtönöznek, vagy szabaddá tesznek bennünket. Megvallásunk annak az eredménye, amit hiszünk; a hitünk pedig annak az eredménye, amit helyesen vagy helytelenül gondolunk.

Négy nagyon fontos dologgal kell tisztában lennünk:

Tudnunk kell, hogy mit végzett el Isten értünk a Krisztusban. 
Ebben hinnünk kell, és ezt meg kell vallanunk, hiszen a megvallásaink teremtik meg hitünk valóságát. 

A megvallásaink által jön valóságba a megváltás az életünkben.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten milyen munkát végzett el bennünk az Ige és a Szent Szellem által.

Fontos tudnunk, hogy mit tesz értünk az Úr Jézus Krisztus most, jelenlegi szolgálatában a Mennyei Atya jobbján.

Látnunk kell, hogy mit tehet értünk Isten Igéje az ajkainkon keresztül, vagyis, mit képes Isten elvégezni rajtunk keresztül.  A  Filippi 2:13 azt mondja: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből.” Isten bennünk és általunk munkálkodik, nem pedig rajtunk kívül. Isten a Gyülekezetnek adta a hatalmat és a megbízatást, hogy elmenvén széles e világra hirdesse az evangéliumot minden teremtésnek.

Istennek az a terve, hogy rajtunk keresztül munkálkodjon. A Szent Szellem a mi Segítőnk. De Ő semmiképpen nem végzi el a munkát helyettünk. A Szent Szellem nem azért küldetett, hogy Ő maga végezze el! A János 14:18-ban így olvasható (amerikai revideált fordítás): Nem hagylak titeket segítség nélkül. Eljövök hozzátok és egy másik Segítőt küldök nektek. A görög paraklétosz szó, amelyet ’vigasztaló’-nak fordítunk, valójában azt jelenti: ’aki segítségül adatott valaki mellé’.

Isten azért küldte a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk a munka elvégzésében. Sokszor hagyjuk magára a Szent Szellemet, hogy egyedül végezzen el mindent. Ha azonban Ő mindent megtenne, nem lenne szükséges misszionáriusokat küldenünk mindenfelé.

Gyakori az ilyen imádság: „Istenem, győzd meg ezt az embert a bűneiről. Adj igazi bűntudatra ébredést a számára!” Addig azonban nem fog bűntudatra ébredni, amíg valaki el nem viszi neki Isten Igéjét. Az Ige hallása nélkül nem ébred bűntudatra. A Róma 10:13-14-ben Pál azt mondja: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” A Biblia tanítása szerint Isten úgy rendelte, hogy az emberek az Ige hirdetése által üdvözüljenek.

Természetesen hiszünk a jelekben és a csodákban, ezek azonban senkit sem üdvözítenek, pusztán megragadják az emberek figyelmét. Milyest jelek és csodák történnek, lehet beszélni az embereknek arról, hogyan üdvözülhetnek.

Ha ezen a területen helytelen a gondolkodásunk, a hitünk is helytelen lesz. Aztán helytelen lesz a beszédünk, míg végül összezavarodunk és legyőzötté válunk. Meg kell értenünk mi az, amit Isten Igéje képes elvégezni az ajkainkon keresztül, mert amint láttuk, a Szent Szellem azért küldetett, hogy segítsen nekünk.

Túl sok időt töltöttünk el azzal, hogy egyszerűen csak vártuk az áldásokat a gyülekezeteinkben.  Így imádkoztunk: „Uram, küld be az embereket”, vagy: „Uram, menj és üdvözítsd az embereket.” Pedig az igazság az, hogy ez a mi felelősségünk. Hiszen azért kaptuk a Szent Szellemet, hogy segítsen behozni az embereket a gyülekezetbe, segítsen üdvösségre vezetni őket, és hogy képesek legyünk végezni az Úr munkáját. De ha erre nem vagyunk hajlandóak, azzal csak az időnket pazaroljuk, hogy hosszú órákon át imádkozunk kérvén a Szent Szellemet, hogy mindezt végezze el helyettünk.

Dallasban egyszer megkért egy asszony, hogy imádkozzam érte. Akkor már három nap és éjszaka csak imádkozott és böjtölt, keresve Isten akaratát az élete fölött. Amikor megkérdeztem, mit mutatott neki az Úr, azt válaszolta: Isten azt akarja, hogy embereket látogasson meg, szórólapokat osztogasson, egyének felé szolgáljon. Mondtam neki, hogy háromnapi böjttől menthettem volna meg, ha megkérdezett volna, mert pontosan ezt tanítja Isten Igéje, és az Úr ezt várja el minden gyermekétől.

Nemcsak az számít, amit te személy szerint tudsz az Úr Jézus Krisztusról; ami igazán számít, az az, amit Isten Igéje mond arról, hogy ki vagy te most „a Krisztusban”. Nem egy keresztény jött hozzám a következő problémával:

-              Hagin testvér, ezt-és-ezt olvastam a Bibliában. Tudom, hogy a Biblia azt tanítja, hogy ez igaz a keresztényeket illetően. Tudom, hogy üdvösségem van és a Szent Szellemmel is betöltekeztem, de ez az ígéret egyáltalán nem tűnik nekem valóságosnak.

Ilyenkor megkérdezem tőlük:

-              Cselekedtél már úgy valaha is, mint akinek ez valóságos? Kijelentetted már valakinek, hogy ez igaz? Megvallottad már valaha, hogy így is van?

Azt válaszolják:

-              Ó, nem! Várok, amíg biztos nem leszek a dolgomban.

Mire én:

-              Miért, talán azt gondolod, a Biblia hazudott? A Biblia azt mondja, hogy ez így van. Hazugság lenne a Biblia?

-              Ó nem, de azt akarom, hogy először valósággá váljon a bensőmben, aztán majd kimondom.

A Biblia viszont a következőt mondja: „…szájjal teszünk pedig vallást…” (Róma 10:10) Isten minden ígéretét előbb meg kell vallani, mint valóságot, hogy valóban azzá is váljon. Az Ige szerint már az, de hogy a te életedben is valóságba jöjjön, meg kell vallanod, mint valóságot.

Amikor megvallod, hogy ki vagy Krisztusban, és úgy is jársz, valóságosan birtokba veszed azt, ami jog szerint megillet.

Egy keresztény nem felújítva lett, mint ahogy felújítanak egy régi matracot. Egy matracot csak áthúznak. Az újjászületés azonban nem megjavítást vagy felújítást jelent. Egy újjászületett keresztény teljesen új teremtmény; egy új teremtés. A 2 Kor. 5:17 egyik fordítása szerint: „új fajta az”. Ez az új teremtés olyan valamit jelent, ami azelőtt nem létezett!

Az újjászületett keresztények nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök. Mi nem szegény, gyenge, botladozó, épphogy boldoguló gyülekezeti tagok vagyunk. Mi új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!

Két dolgot érdemes megfogadnia minden kereszténynek:

  • Elhinni és elfogadni bármit is mondjon Isten az Ő Igéjében.
  • Cselekedni mindazt, amit Ő mond az Igében.

Efézus 1:7-8
Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.

Krisztusban vagyunk mi megváltva. Őbenne van a mi megváltásunk. A szellemi haláltól lettünk megváltva, vagyis attól, ami legelőször is bűnösökké tett bennünket!

Mondhatjuk úgy is, hogy a törvény átkától vagyunk megváltva, ahogy ezt a Galata 3:13 állítja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Ha Mózes törvényeit nézzük, azt látjuk, hogy Isten törvényeinek megszegéséért háromszoros büntetés járt: szegénység, betegség és halál – szellemi halál.

Jézus azért jött, hogy megváltson minket, mert a bűn és a szellemi halál hatalmába kerültünk, és a sátán uralkodott rajtunk. Most azonban, hogy megváltást nyertünk Krisztusban, a sátán hatalma megtört felettünk!  Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban elvesztette hatalmát az életünk felett, amikor újjászülettünk – új teremtményekké váltunk a Krisztus Jézusban. Új Urat és Mestert kaptunk, hogy Ő uralkodjon felettünk – Jézus Krisztust. Azelőtt, a sátán volt az urunk és mesterünk, ő uralt minket. De most, hogy új teremtményekké lettünk a Krisztus Jézusban, Jézus lett az Urunk. Erről olvasunk a Róma 6:14-ben: „Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Ha valami uralkodik rajtad, annak hatalma van feletted. A bűn és a sátán szinonim szavak. Ezt a verset így is fordíthatnánk: „Mert a sátán tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Krisztus váltott meg minket. Ő a mi Fejünk. Ő a Gyülekezet feje. Ha Krisztus a Feje a Gyülekezetnek, és ha mi Krisztus Testének – a Gyülekezetnek – tagjai vagyunk, akkor biztosan Ő a mi Fejünk. Van a sátánnak hatalma arra, hogy Krisztus Teste fölött uralkodjon? Nincs! Mi Krisztusé vagyunk, ezért minket csak Krisztus uralhat.

Így tehát, mivel a sátán többé nem uralhat minket, a gyengeség és a betegség sem uralhat. Régi szokásaink sem uralhatnak minket többé. Miért? Mert új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban!

Ezt először hinnünk kell! Majd elkezdünk beszélni róla, végül annyira valóságossá válik a szellemünkben, hogy minden helyzeten felülkerekedünk, és győzedelmes életet tudunk élni Krisztusban. Ahogy a Jelenések 12:11 mondja: „És ők legyőzték azt a Bárány véréért [által] és az ő bizonyságtételüknek beszédéért [által]…”

A beszédünkből mindig megállapítható, hogy milyen szinten állunk szellemi értelemben. A keresztények többsége idézi a megváltásról szóló Igéket, és azért imádkozik, hogy valósággá váljanak az életében, mert nem ismeri fel, hogy mivel újjászületett a Krisztusban, az Ige már valóság az életében. Annyit kell csak tenniük, hogy követelik ezeket az ígéreteket azáltal, hogy kinyúlnak és elveszik, birtokba veszik azokat.

Most sokan megkérdezik: „Ha ez ilyen egyszerűen elérhető, nekem miért nincs meg még mindig?” Nos, ha lenne a bankban tízezer dollár a neveden, de nem tudnál róla, nem sokat jelentene a számodra, noha a tiéd. És valótlant állítanál, ha azt mondanád, hogy a pénz nem a tied. A szellemi dolgokra nézve is igaz ez. Ha nem tudod, hogy a szellemi dolgok már hozzád tartoznak, semmi előnyöd nem származik belőlük. Magadévá kell tenned őket – nem jogi, hanem gyakorlati értelemben.

Egyik kedvenc igém, amelyik olyan sokat segített nekem az évek során: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésaiás 41:10)

Egyes keresztények, amikor úgy érzik, sötét felhő alá kerültek, felkiáltanak: „Ó Istenem, segíts rajtunk!” Isten ilyenkor megteszi, mert Ő egy kegyelmes Isten és leereszkedik a mi szintünkre. De sokkal jobb lenne ránk nézve, ha az áldásainkért mi emelkednénk fel az Ő szintjére. Táplálhatjuk és növelhetjük fejünk fölött a sötét felhőket helytelen hitünk által. De szét is oszlathatjuk őket, ha helyes, Isten Igéjére alapozott a gondolkodásunk, he helyesek a megvallásaink és a hitünk. Isten értelmével kell bírnunk; ennek egyetlen módja, hogy elérjük, ha úgy gondolkodunk, mint Ő. Ez azt jelenti, hogy azon gondolkodunk, amit Isten mond az Igéjében, és azt megvalljuk, mint igazságot!

 

(Forrás: KENNETH E. HAGIN - Helyes és helytelen gondolkodás c. könyv)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Elérhetőség

Benjamin T

Az Úr áldása legyen rajtatok!

benjaminszb3@gmail.com



Archívum

Naptár
<< Január / 2018 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 18059
30 nap: 710
24 óra: 29