Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ambíció halála Francis Frangipane

Az ambíció halála

Amikor először jöttem Krisztushoz, az Úr adott nekem egy álmot a
jövőmről. Azt gondoltam, hogy minden, amit az Úr mondott, azonnal elő
kell, hogy jöjjön. Nem tudtam a felkészítés munkájáról és az önmagunknak
való meghalásról, a hosszútűrés tanulásáról és a próbák során megőrzött
látásról, ami azelőtt jön, mielőtt Isten ígérete beteljesedne. Ebből
adódóan tele voltam ambícióval. Az ambíció az első motiváció, ami a
szellemileg éretlenekben feljön. Olyan voltam, mint a tanítványok, akik
Jézus feltámadása után néhány nappal máris ezt kérdezték: "Uram, avagy
nem ez időben állítod helyre a királyságot...?" (Apcsel 1:6)

Az ambíció nagyon becsapós. Pont olyannak tűnhet, mint az engedelmesség,
viszont mivel nem igazán ismerjük az Urat, az a hang, aminek
engedelmeskedve találjuk magunkat, nem Istené, hanem a sajátunk. A
látásunk valójában lehet Istentől, a motivációnk viszont az énünktől.
Ebből adódóan, ahol ambíció van, ott Jakab szerint hamarosan előjön a
"háborúság és minden gonosz cselekedet" (Jakab 3:16). Miért? Mert
elkezdjük azt gondolni, hogy végre tudjuk hajtani Isten akaratát emberi
erőből. Mi áttörést akarunk; Isten pedig megtörtséget akar adni nekünk.

A szellemben éretlenek nem veszik észre éretlenségüket, mivel éretlenek.
Ezáltal türelmetlenek lesznek, ijesztőek és követelődzők. Mivel a
büszkeség megvakítja az ambíciózus embert, ezért azt feltételezzük
magunkról, hogy készen állunk nagyobb feladatokra Istenben. Valójában
csak mi magunk válunk nehezebb feladatokká azok számára, akik velünk
dolgoznak, mert a tetteink folyamatosan viszályt keltenek.


Az ambíció arra törekszik, hogy végezzen azzal, ami közte és a szellemi
beteljesedés között áll. Pedig maga az ambíció az, aminek meg kell
halnia a beteljesedés eléréséhez. A Webster's szótár szerint az ambíció
"erős vágy valamilyen eredmény vagy megkülönböztetés iránt, mint például
a gazdagság vagy a hírnév, és a hajlandóság ezért küzdeni." Az a New
American Standard fordításban "ambíció"-nak fordított szó a King James
fordításban "küzdelem"-ként szerepel. (avagy "versengés" -- a ford.)
Valóban, az ambíció a fő oka a versengésnek, gyülekezetszakadásoknak és
konfliktusoknak az Egyházban.


Azt hittem, hogy ígéretet kapni Istentől ugyanaz, mint parancsot kapni
Istentől. Nem értettem, milyen személyes hiányosságaim vannak a
jellememben, vagy mit volt az, amit még el kellett érnem a hűség,
rabszolgává válás és hálás szívűség kapcsán. Ezeknek ki kellett
munkálódnia bennem, mielőtt Isten valójában elkezdte volna betölteni
nagyobb ígéreteit és kínálkozó lehetőségeit. Az, hogy mivé lettem
Istenért, fontosabb volt mint az, hogy mit tettem érte.

Ma annak a szellemi valóságában élek, ami harmincnyolc évvel ezelőtt még
csak egy álom volt. Ambícióim nagy veszteségeket szenvedtek, míg álmaim
folyamatosan teljesednek be. Bár még nem érkeztem el az elhívásom
legnagyobb aspektusához, az ambíció és az igazi vezetőség közötti
különbséget már értem, és ez így szól: A szolgálat nem arra szóló
elhívás, hogy vezessünk, hanem arra hogy meghaljunk
.

Minden eddig megtett szellemi előrelépésemet megelőzte egy kínálkozó
lehetőség arra, hogy meghaljak önmagamnak. Az erő az életemben onnan
jön, ahol meghaltam önmagamnak és most Krisztusnak élek.

Akarsz előrelépni szellemben? A feltámadás erejéhez vezető út a
kereszthalál.
Isten lehetőségeket fog elkészíteni számodra, arra hogy
meghalj önmagadnak. Fel kell ismerned ezeket
. Meghalni az éned számára
és az éned ambíciói számára annak az eszköze, hogy elérd az igazi
szellemi beteljesedést. Ha a meghalás lehetőségeire testi haraggal vagy
megbántódással reagálsz, akkor nem fogod tudni elérni a beteljesedést.
Ha viszont meg tudod tartani a látásodat az ambíciód elhalása közben is,
akkor sikeres leszel.


A bennünk élő Krisztus

Igazi látással rendelkezni nem ugyanaz, mint istenfélő motivációval
rendelkezni. Lehet valakinek közvetlenül Istentől való látása, és közben
mégis a hírnévszerzés és az ambíció hajtja, a beteljesítésre törekedve.
Jézus azt prédikálta, hogy Isten királysága eljött. Ez egy látás. De azt
is tanította, hogy: "Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és
vegye fel az ő keresztjét ..." (Máté 16:24)

Ha Jézust követjük, akkor figyeljük meg, hogy mindannyian a saját egyedi
keresztünket kaptuk: "vegye fel az ő keresztjét." Isten egy egyedi
tervezésű keresztet készített a testi ambíciónk keresztre feszítésére,
miközben úton vagyunk a látásunk elérése felé.

Figyeljük meg Józsefet: Isten adott neki egy álmot a jövőjéről, de
ahelyett hogy csendesen latolgatta volna Istentől kapott élményét,
felmagasztalta magát a tíz idősebb testvére előtt. Biztosította őket,
hogy egy napon mindannyian le fognak borulni, mint a búzakévék,
megalázkodva őelőtte. Testies éretlensége egy testi, sőt ördögi tervet
szült testvérei között: arra törekedtek, hogy megöljék. József látása
Istentől volt, de a motivációiból hiányzott a jellem, és a tettei
majdnem az életébe kerültek (lásd 1 Mózes 37).

Isten mégis Józseffel volt, még a szellemi ismereteinek hiányában is.
Nekünk pedig örvendeznünk kell, mert Isten velünk van szintén, még
éretlenségünkben és ambíciónkban is. Viszont azt is meg kell értenünk:
Egy igazi látás megöl téged, mielőtt beteljesít téged. Józsefnek meg
kellett tanulnia bízni Istenben, bármilyen körülmények vagy
igazságtalanságok között is találta magát; hosszútűrővé kellett válnia,
másokat szolgálva, míg el nem érkezett az idő, amikor álmai valóra váltak.

"Mindazideig, amíg szava beteljesedett, az Úr beszéde megpróbálta őt." --
Zsoltár 105:19

Vegyük figyelembe: a Mindenható biztosan elvihette volna Józsefet
Egyiptomba egy veszélytelenebb úton is. József eljuthatott volna az
érettségre a családja között is, anélkül, hogy eladták volna
rabszolgának. Mivel az álmok és magyarázatok ajándékát kapta, a Szent
Szellem egyszerűen adhatott volna neki egy álmot, hogy költözzön
Egyiptomba (amit meg is tett egy másik Józseffel évszázadokkal később).
Amikor pedig már biztonságosan ott lett volna, József álommagyarázási
híre eljuthatott volna a Fáraó fülébe, pont a megfelelő időben, mondjuk
a király ominózus álmai utáni reggelen. József, az "álom-szakember" a
megfelelő pozícióba került volna a megfelelő pillanatban.

De ehelyett Isten a szükségesnél tizenhárom évvel korábban vitte
Egyiptomba. A fiatalembernek sorozatosan kellett szembesülnie és
felülkerekednie azokban a helyzetekben, amelyekben a bensőjében meg
kellett halnia önmagának. Elárulták és elhagyták; rabszolgává tették,
szexuális kísértés érte, megrágalmazták és börtönbe zárták. Mennyire
volt reménytelen a helyzete? De még ezután találta szembe magát azzal a
megpróbáltatással, hogy elfelejtkeztek róla. Mindezek ellenére József
bízott Istenben, és növekedett mind bölcsességben, mind szellemi
feddhetetlenségben.

Isten nem egyszerűen olyan embert akart, aki álmokat tud magyarázni,
hanem olyan embert, aki uralkodni tud a szívén, amikor elhagyják,
igazságtalanok vele, rágalmazzák, elutasítják és elárulják, és mégis
Isten embere marad, mindezektől függetlenül.

József szabadon tartotta a szívét a keserűségtől, ami leterheli a
lelket, amikor többször is fájdalom éri. József soha nem hagyta, hogy a
sebei megkeményítsék a szívét, vagy visszatartsák őt attól, hogy bízzon
Istenben. Ő volt az az ember, aki sírva fakadt, amikor végül meglátta a
testvéreit. Ők voltak azok, aki nevettek, miközben a gödörből kiáltott
hozzájuk, majd otthagyták, hogy hosszú és fájdalmas szenvedéssel haljon
meg, ha nem járt volna arra egy karaván, és így eladták Józsefet a
kereskedőknek. József bosszút állhatott volna -- le a fejükkel! De a
Szentírás feljegyzi, hogy a családjával való társalgás közben ötször is
elfordult és sírt; egyszer pedig "hangos sírásra fakada, úgy hogy
meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is." (1 Mózes 45:2)

József jellemes ember volt, egy olyan ember, akinek az ambíciói
meghaltak, de a látása élt. Kiitta a poharat, amit Istentől kapott, és
az álma valóra vált. Jézus is kiitta a poharat, ami Neki lett adva, és
mi megtapasztaltuk az üdvösséget. De mindannyiunknak megvan a pohara,
amit ki kell inni az elhívásunk felé vezető úton. Nem lesznek rövidített
utak a hatalomhoz. Ki fogjuk inni utolsó cseppig, és bár megöl minket,
mégis élni fogunk. Noha ezek már nem mi leszünk, hanem a bennünk élő
Krisztus.

A vezetőség arra szóló elhívás, hogy meghaljunk

A Máté 20:17-19-ben Jézus igyekezett felkészíteni a tanítványait a rájuk
váró nehézségekre. Figyelmeztetett, hogy közeledik az idő, amikor őt
kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítik a megváltás
érdekében. Ennek a kimondottan komoly figyelmeztetésnek a közepette,
hihetetlen módon, Jakab és János anyja azt kérte Jézustól, hogy
teljesítse családja ambícióit! Azt mondta: "Mondd, hogy ez az én két
fiam üljön a te királyságodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed
felől." (21. vers)

Neki az előmenetelen járnak a gondolatai, a pozíción és a helyezkedésen;
Jézusnak a korbácsoláson, gúnyolódáson és a halálon. Az asszony a
koronát kívánta; Krisztus a Keresztről beszélt. Jézus válasza nem csak
az asszony ambícióinak a lecsendesítésére szól, hanem a miénkhez is
szól: "Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én
megiszom?" (22. vers)

Megdöbbentő módon, ezt válaszolták Neki: "Meg." Valójában fogalmuk sem
volt a kifizetni való árról. Csak a büszkeség, a tudatlanság és az
ambíció beszélt belőlük. De hallgasd, hogyan válaszolt nekik Jézus: "Az
én poharamat megisszátok ugyan; de az én jobb és balkezem felől való
ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám
elkészítette." (23. vers)

Ezt halljátok meg, akik igazi szellemi beteljesülésre vágytok. Jézus azt
mondta nekik, hogy Én nem tudom beteljesíteni az ambíciótokat. Én csak
azt tudom megmutatni nektek, hogy hogyan kell meghalni
. Habár
éretlenségükben is tudta Jézus, hogy győzni fognak. Biztosítja őket: "Az
én poharamat kiisszátok." Ki fogják nőni az emberi ambíciót és nagy
példaképekké válnak számunkra. És mi is ki fogjuk inni az Ő poharát.
Jézus azzal folytatta, hogy elmondta mik vannak ebben a pohárban, amivel
ismét megölte az ambíció sárkányát:

"És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az
embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő
szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért." (27-28. vers)

Ha előmenetelt akarunk Krisztusban, akkor figyeljük meg azokat a
szavakat, amiket a hatalomhoz vezető útról mond:
"szolga...szolgáljon...váltságul." Figyeld meg, hogy nem emelte ki a
jutalmat, amiből sok van; Ő a feltámadás igazi hatalmához vezető utat
mutatta meg nekik. Add magadat "váltságul" a családodért, a
gyülekezetedért vagy városodért. Hozd helyzetbe magad imával, böjttel és
másokért gyakorolt hittel. Állj a résre, hogy mások élhessenek. Ez az a
pohár, ami a szellemi beteljesedéshez vezet.

De hadd biztosítsalak afelől, hogy ez nem valami mélabús ösvény; ez a
mennyei élethez vezető ösvény. Mert amikor Krisztus bennünk, akkor Ő
egy mindent elsöprő, és kitartást adó örömmel jön. A Szentírás azt
mondja, hogy Krisztus az előtte levő örömre nézve tűrte a keresztet
(lásd Zsidó 12:2 -- az angol fordítás szerint -- a ford.). A kereszt
megszabadít bennünket a magunkba való elmélyülés börtönétől; felszabadít
Isten tényleges valóságára, akinek "teljes öröm van" a jelenlétében, és
akinek jobbjában "gyönyörűségek vannak örökké" (Zsoltár 16:11).

Valaki így érvelhet: "Te ezt nem érted, Francis, én megsérültem." Igen,
mindannyian élünk át szívfájdalmat és csalódást, és a megtapasztalt
fájdalom igen mély tud lenni. Mégis, miközben az igazunkat keressünk,
őrizkednünk kell az önsajnálat hangjától. Valójában az önsajnálat tartja
életben az összes sebünket. Mi Krisztus követői vagyunk! Ezért bocsássuk
meg a sérelmet és engedjük el. Ez nem valami mély igazság; ez Krisztus
alapvető ösvénye!

Pál az életében tapasztalt csodák és értékek forrásáról írt. Így szólt:
"... hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
Mindenütt nyomorgattatunk ... de meg nem szoríttatunk ... Mindenkor
testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is
látható legyen a mi testünkben." (2Korinthus 4:7-10)

Mi ez a "Jézus halála"? Azt jelenti, hogy úgy meghalni, ahogy Jézus is
meghalt: amikor jönnek a sértések, amikor igazságtalanság ér, amikor az
emberek cserbenhagynak vagy akár elárulnak minket, akkor a megváltásba
állunk bele; az irgalom imádságát imádkozzuk: "Atyám, bocsáss meg
nekik." Az ambíció beteljesedésének egyetlen útja az, ha az az
ambíciónk, hogy Krisztus általunk ki legyen nyilatkoztatva.

Pál így folytatta: "Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a
Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek." (2
Korinthus 4:11-12)

Szeretteim, a halálnak van egy munkája, amit elvégez bennünk. Vajon nem
pontosan ez az, amire mindenek felett vágyunk: "a Jézusnak élete...látható
legyen a mi testünkben"?

Pál ezt mondja: "Azért a halál mibennünk munkálkodik." Örökkévaló
Alkotónk kezeiben a halál nem az ellenségünk; voltaképpen szövetségesünkké
válik a lelkünk átváltozási folyamatában. Olyan munkát végez el bennünk,
amit egyébként nem tudunk teljesíteni. Ugyanis a régi énünk halála vezet
el Jézus megnyilvánuló életére.

Ebben rejlik a valódi szellemi beteljesedés, nem abban, hogy törekedjünk
helyet szerezni magunknak, hanem abban hogy letesszük önmagunkat, hogy
helyet szerezzünk Jézusnak.


A vezetőség arra szóló elhívás, hogy meghaljunk. A szellemi érettség az,
hogy nagyot iszunk Krisztus poharából
.

Francis Frangipane

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Elérhetőség

Benjamin T

Az Úr áldása legyen rajtatok!

benjaminszb3@gmail.com



Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 22433
30 nap: 788
24 óra: 28